2012. április 13., péntek

Császármorzsa

Ez lenne az igazi császármorzsa. Mert az eredeti nem búzadarából készül. Az imént említett grízes változatot hívjuk inkább csak daramorzsának. Azért csinálták még régen búzadarával, mert így laktatóbb volt. Aztán ez a szokás megmaradt.
A receptet a Mindmegettén találtam, és néhány történetet pedig AzEszternél olvastam. A császármorzsa kitalálásáról több "legenda" is kering.
Az egyik, hogy Sissi, az osztrák császár felesége ügyelt az alakjára, ezért megkérte a főszakácsot, hogy valami könnyebb desszertet készítsen neki.
Egy másik történet azt mondja, a fogyókúrára fogott császár éjszaka saját magának gyártotta a palacsintát.:)
A legnépszerűbb anekdota szerint a császár eltévedt egy kilovaglás során az erdőben, és ráesteledett. Felfedezett egy erdei lakot, ahová bekopogott, és éjszakára szállást kért. A vendéglátók nem tudták, hogy ki is ő valójában. A háziasszony megvendégelte Ferenc Józsefet, amivel egy régi, a császármorzsához hasonló, de sós ételt variált át (Holzfallerschmarn volt a neve), és elkészült az édes változat.
Vagy lehet, hogy az udvari szakács elrontotta a palacsintáját, és az került feldarabolásra, új ételként?
Az ötödik történet pedig úgy tartja, hogy Ferenc József és Sissi ezt az ételt ették eljegyzési vacsorájuk desszertjeként.
Szerintem mindenki döntse el, hogy számára melyik a legszimpatikusabb történet. Az tuti, hogy a császármorzsa finom.:)
Lehet bele mazsolát is tenni, én ezt a mazsolautálatomnak köszönhetően mindig kihagyom.


Hozzávalók 
  • 20 dkg liszt 
  • 4 tojás 
  • 2,5 dl tej 
  • csipet só 
  • 4 ek cukor 
  • vaj

Elkészítés 
  1. A tojásokat szétválasztjuk. A tojások sárgáját a tejjel, a liszttel, a cukorral, és a sóval csomómentesre keverjük. 
  2. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan a masszához keverjük. 
  3. Egy serpenyőben kevés vajat felolvasztunk, és beleöntjük a tésztát. A morzsát addig sütjük, amíg az alja megpirul. Ekkor megfordítjuk, és a másik felét is megsütjük. Egy villával nagyobb darabokra tépkedjük.

10 megjegyzés:

  1. Ez tényleg nagyon finom:) Én a daramorzsát is nagyon szeretem, meg ezt is. Gyors, egyszerű desszert, smilyen régen nem volt már nálunk:)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, ez a bejegyzés annyira tetszik, hogy tutira el is készítem valamelyik nap így a smarnit...:)

    VálaszTörlés
  3. Jajj, de guszta, de miért most este látom ezt?:) Holnap el kell készítenem, nem fogok tudni aludni:)

    VálaszTörlés
  4. Imádom! Pont gondolkoztam, hogy milyen édességet készítsek...
    Ja, lesz ám a kedvedért hamarosan indus fánk is, nem mondom, hogy napokon, de pár héten belül. :))))

    VálaszTörlés
  5. De jó kis sztorik :)

    Gyerekkorom nagy kedvence a császármorzsa, azon ritka ételek közé tartozott, amit hajlandó voltam megenni :)

    VálaszTörlés
  6. Tényleg jók ezek a történetek :) Na meg a császármorzsa is ;)

    VálaszTörlés
  7. Trollanyu, még emlékszem kb. 5 éve, amikor a császármorzsát porból készítettem el...:D Hát, nehezebb volt, mint recept szerint, mert nem akart összeállni.:D

    Lilla, remélem ízleni fog! Örülök, hogy tetszik a bejegyzés.:)

    Nyammm, nehéz aludni, miután este körülnézel a blogokon, ez a tapasztalatom.:D

    Petra, már nagyon várom a receptedet!:)))

    Adél, kíváncsi lennék melyik történet az igazi.:)) Én az elrontott palacsintásra szavazok.:)

    Panna, köszi!

    VálaszTörlés
  8. A bécsiek szerint (a köznyelv szerint) az elrontott változat az igazi. És nem új ételként lett feltálalva, hanem a császári konyhában elrontott palacsintát megehették a konyhalányok, cselédek. A neve is erre utal, a Schmarrn jelent elhibázott dolgot is.
    És nagyon várták a cselédek, hogy a szakács hibázzon. :) Azt megehették.
    Ez volt a császár alamizsnája. :)
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor lehet ez a történet lesz az igazi.:) Köszi az infót! :)

      Törlés