Császármorzsa

Ez lenne az igazi császármorzsa. Mert az eredeti nem búzadarából készül. Az imént említett grízes változatot hívjuk inkább csak daramorzsának. Azért csinálták még régen búzadarával, mert így laktatóbb volt. Aztán ez a szokás megmaradt.
A receptet a Mindmegettén találtam, és néhány történetet pedig AzEszternél olvastam. A császármorzsa kitalálásáról több "legenda" is kering.
Az egyik, hogy Sissi, az osztrák császár felesége ügyelt az alakjára, ezért megkérte a főszakácsot, hogy valami könnyebb desszertet készítsen neki.
Egy másik történet azt mondja, a fogyókúrára fogott császár éjszaka saját magának gyártotta a palacsintát.:)
A legnépszerűbb anekdota szerint a császár eltévedt egy kilovaglás során az erdőben, és ráesteledett. Felfedezett egy erdei lakot, ahová bekopogott, és éjszakára szállást kért. A vendéglátók nem tudták, hogy ki is ő valójában. A háziasszony megvendégelte Ferenc Józsefet, amivel egy régi, a császármorzsához hasonló, de sós ételt variált át (Holzfallerschmarn volt a neve), és elkészült az édes változat.
Vagy lehet, hogy az udvari szakács elrontotta a palacsintáját, és az került feldarabolásra, új ételként?
Az ötödik történet pedig úgy tartja, hogy Ferenc József és Sissi ezt az ételt ették eljegyzési vacsorájuk desszertjeként.
Szerintem mindenki döntse el, hogy számára melyik a legszimpatikusabb történet. Az tuti, hogy a császármorzsa finom.:)
Lehet bele mazsolát is tenni, én ezt a mazsolautálatomnak köszönhetően mindig kihagyom.

Hozzávalók 

• 20 dkg liszt 
• 4 tojás 
• 2,5 dl tej 
• csipet só 
• 4 ek cukor 
• vaj

Elkészítés 

1. A tojásokat szétválasztjuk. A tojások sárgáját a tejjel, a liszttel, a cukorral, és a sóval csomómentesre keverjük. 
2. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan a masszához keverjük. 
3. Egy serpenyőben kevés vajat felolvasztunk, és beleöntjük a tésztát. A morzsát addig sütjük, amíg az alja megpirul. Ekkor megfordítjuk, és a másik felét is megsütjük. Egy villával nagyobb darabokra tépkedjük.