A receptet a Mindmegettén találtam, és néhány történetet pedig AzEszternél olvastam. A császármorzsa kitalálásáról több "legenda" is kering.
Az egyik, hogy Sissi, az osztrák császár felesége ügyelt az alakjára, ezért megkérte a főszakácsot, hogy valami könnyebb desszertet készítsen neki.
Egy másik történet azt mondja, a fogyókúrára fogott császár éjszaka saját magának gyártotta a palacsintát.:)
A legnépszerűbb anekdota szerint a császár eltévedt egy kilovaglás során az erdőben, és ráesteledett. Felfedezett egy erdei lakot, ahová bekopogott, és éjszakára szállást kért. A vendéglátók nem tudták, hogy ki is ő valójában. A háziasszony megvendégelte Ferenc Józsefet, amivel egy régi, a császármorzsához hasonló, de sós ételt variált át (Holzfallerschmarn volt a neve), és elkészült az édes változat.
Vagy lehet, hogy az udvari szakács elrontotta a palacsintáját, és az került feldarabolásra, új ételként?
Az ötödik történet pedig úgy tartja, hogy Ferenc József és Sissi ezt az ételt ették eljegyzési vacsorájuk desszertjeként.
Szerintem mindenki döntse el, hogy számára melyik a legszimpatikusabb történet. Az tuti, hogy a császármorzsa finom.:)
Lehet bele mazsolát is tenni, én ezt a mazsolautálatomnak köszönhetően mindig kihagyom.
Hozzávalók
- 20 dkg liszt
- 4 tojás
- 2,5 dl tej
- csipet só
- 4 ek cukor
- vaj
Elkészítés
- A tojásokat szétválasztjuk. A tojások sárgáját a tejjel, a liszttel, a cukorral, és a sóval csomómentesre keverjük.
- A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Óvatosan a masszához keverjük.
- Egy serpenyőben kevés vajat felolvasztunk, és beleöntjük a tésztát. A morzsát addig sütjük, amíg az alja megpirul. Ekkor megfordítjuk, és a másik felét is megsütjük. Egy villával nagyobb darabokra tépkedjük.


